2017. 04. 04-én, kedden látogatást tettünk a paksi Atomerőműben és Kalocsán, Papdánné Nagy Jolán és Németh Dorottya tanárnők vezetésével a Tehetséggondozó Program keretében.
A Paksi Atomerőműbe tulajdonképpen bárki bemehet, van egy szuper Látogatóközpont, ahol fogadják a vendégeket. Csoportoknak előre be kell jelentkezni, és aki elmúlt 16 éves, akár üzemlátogatásra is mehet,- nagyon izgalmas, érdekes élményekkel gazdagodhat. Érkezésünkkor már várt minket a kísérő szakember, és hamarosan meg is kezdődött az erőmű bemutatása. A Látogatóközpont színes makettekkel, információs táblákkal van tele, a bemutatás a Duna élővilágának megismertetésével kezdődik. Egy akváriumban modellezik a történéseket, az erőmű és a Duna vizének szerepét, aztán láthatunk helytörténeti kiállítást, majd mindent megtudhatunk a világ energiahelyzetéről, nukleáris beruházásokról, de egy kerékpáron tekerve mi magunk is fejleszthetünk áramot. Nagyon érdekes modellezésekkel mutatják be az energiatermelés folyamatát, az energiaforrásokat, ismertetik a blokkok működését, melyet animációs modelleken mutatnak be.
Megtudhatjuk mi lesz a radioaktív hulladék sorsa, és azt is, hogy mennyiért termeli az áramot az erőmű. Mielőtt azonban az üzemi területre lépünk, -vagyis a reaktorokhoz- szigorú biztonsági ellenőrzéseknek vetnek alá minket. Személyi igazolvány ellenőrzés, és egyeztetés után látogató kártyát kapunk, majd, mint a reptereken, átvizsgálnak minket. Semmit nem lehet magunkkal vinni, sem telefont, sem fényképezőgépet, sem táskát, stb. A hatalmas reaktorok, a vezérlőterem, a turbinacsarnok mind fantasztikus élmény. Természetesen védősisakkal, füldugóval felszerelve sétáltunk sok emeletmagasságban, a biztonság nagyon fontos az erőműben. Ezt követően Kalocsára mentünk, ahol rövid szabadidő után a Kalocsai Főszékesegyházi Érseki Palota Könyvtárba láthattunk el. Megnéztük egy 16 000 kötetből álló kiállítást, ahol megtekinthettük a több száz évre visszanyúló írott emlékeket- pl. Luther Márton saját Bibliáját.
Összegezve,- nagyszerű napot töltöttünk el, jó, hogy ott lehettem.
Köszönjük a cikket: Simon Ákos 10. c osztályos tanulónak (2017)