Almási Orsolya tanárnő beszámolója
2020-as pályázatunk, ami 2022-ben valósult meg.
Budapest – Székelyudvarhely – Határtalanul!
2020-ban megnyertünk egy pályázatot, melynek az volt a célja, hogy egy erdélyi körutazás során a diákok testközelből ismerjék meg a határon túli magyarság életét. A pályázatot a pandémia miatt nagyon nehézkesen tudtuk megvalósítani. Amikor végül sikerült – 2022. március 27-e és április 1-je között – akkor egy nagyon jól sikerült és tartalmas utazást tudhattunk magunk mögött.
Az első napunk főleg utazással telt, hiszen több, mint 500 km-t buszoztunk, de Ady Endre és Szent László városában (Nagyvárad), valamint Hunyadi Mátyás szülővárosában ( Kolozsvár) is sétálhattunk egyet. Itt csatlakozott hozzánk a Székelyföldről származó idegenvezető, aki utunk során kalauzolt minket és a helyiek szempontjából mutatta meg, milyen az élet Erdélyben.
Másnap Erdély belseje felé indultunk, első megállóhelyünk a tordai sóbánya volt, mely a felújításnak köszönhetően érdekesen mutatja be a több száz éve tartó sóbányászat hatásait, az óriási tárnákat és aknákat. A vállalkozó szelleműek még a minigolf pályát is kipróbálták. Ezután szintén egy hosszabb utazás következett, amit rövidebb megállókkal szakítottunk meg: Marosvásárhelyen buszos városnézés, Korondon a helyi termékek vására és Farkaslakán Tamási Áron síremléke okán. Ezek után érkeztünk meg Székelyudvarhelyre, ahol rövid sétát tettünk, majd elfoglaltuk szállásunkat egy kis közeli faluban, Székelyszentléleken.
A harmadik napon látogattunk el a székelyudvarhelyi Bányai János Szakközépiskolába, ahol már vártak minket – „pánkó”-val (fánk) – így betekintést nyertünk egy erdélyi magyar iskola mindennapjaiba. Bemutatták nekünk az iskolát, majd körbe is vezettek minket. Nagyon érdekesek voltak a tanműhelyek, pl. a fodrász- és az asztalosműhely, de megnéztük a hat 3D-nyomtatót is a hatalmas, okostáblával felszerelt számítógépes termükben. A hatalmas udvar, a kollégium, a sportpályák, a felújított ebédlő is részét képezi az iskolakomplexumnak, de azt is elmondták, hogy sajnos közel sincs annyi diák az iskolában, mint ahány elférne.
A napot Szovátán folytattuk, ahol fantasztikus ebédet ettünk és körbesétáltunk a városkában, majd a sós vizű Medve-tavat is meglátogattuk. Nagyon érdekes volt a Parajd mellett található Só-szoros, ahol a víz a mészkő karsztosodásának formáit hozta létre sóban. Utolsó programpontként aznap Orbán Balázs síremlékét néztük meg Szejkefürdőn, melynek az a különlegessége, hogy 14 – jelképekkel telefaragott – székelykapu vezet hozzá.
Negyedik napunk kirándulásokkal telt, de előbb még meglátogattuk Csíksomlyón a kegytemplomot, mely minden évben zarándokok ezreit vonzza. A Hargita vulkánján töltöttük a nap többi részét, ahol a torjai Büdös-barlangban a kénes és szén-dioxidos kigőzölgésekbe szagolhattunk óvatosan bele. De nem csak erre kellett a környéken figyelni: többször felhívták a figyelmünket arra, hogy bármikor felbukkanhat medve, így kiképzést is kaptunk azzal kapcsolatban, hogy mit kell olyankor tenni. Szerencsére a találkozóra nem került sor. Ezután a Csomád-hegység jól kivehető kráterperemére kapaszkodott fel buszunk, ahol sok hófolttal is találkoztunk. A Szent Anna-tó kráterébe lesétálva még hógolyózni is lehetett, de a tó jegére nem volt tanácsos rálépni… A kettős kráter másik fele, Mohos-láp csak helyi szakemberrel látogatható, de nagyon érdekes a jégkorból itt maradt növényzet, ami elborítja. Szejkefürdőn ismét megálltunk, hogy a rengeteg oldott ásványi anyag tartalmú „borvizet” megkóstoljuk. Már az illata sokakat eltántorított attól, hogy megkóstolja, ugyanis a benzinhez hasonlító erős „petróleumos” szaga van. Egy nap múlva pedig vastartalmú lerakódás is megfigyelhető a palack oldalán. Ennek ellenére a helyiek sokszor ezt viszik, mert ivóvízként fogyasztják.
Ötödik napon elhagytuk Székelyföldet és Szászföldre utaztunk. Nagyszebenben megnéztük a felújított belvárost, mely 2007-ben elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. Sétáltunk a tágas tereken, a színes házak között és a rendkívül impozáns, gótikus stílusban épült evangélikus székesegyházba is bementünk. Hosszas buszozást követően érkeztünk Vajdahunyad várához, ahol a már jól ismert kép fogadott minket (a városligeti tó nélkül). Ezt a várat is felújítják, de a középkorból maradt tárgyakat és néhány termet meg tudtuk nézni. Tovább utazva Dévára, fáradtságot nem kímélve kapaszkodtunk fel a rengeteg lépcsőn a várba, azonban jelenleg a felújítási munkálatok miatt csak a külső falak látogathatóak. A finom vacsora az algyógyi szálláson villámgyorsan elfogyott a fárasztó nap végén, de az esti sétát autós társasjátékot nem lehetett kihagyni lefekvés előtt. Reggel kiderült, hogy a szállásunk kertjében két templom is található, amiből az egyik egy ritka, különleges, középkori körtemplom. Ennek megtekintése miatt indulásunk kissé elcsúszott, de utána megállás nélkül értünk Aradra. Itt a Zala György által készített Szabadság-szobrot és a tizenhárom tábornok emlékoszlopát néztük meg. Ezek után búcsút vettünk idegenvezetőnktől és Erdélytől/Partiumtól, és élményekkel telítve érkeztünk a délutáni órákban Budapestre.