A 7.A és a 8. A osztályokkal érzékenyítő programon vettünk részt a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjában. Diákjaink kipróbálhatták, hogy milyen lehet kerekesszékkel közlekedni különböző akadályokon keresztül, valamint megismerhették a paralimpiai sportág, a boccia szabályait is.
A program elején és végén is őszinte, nyílt beszélgetés keretében közelebb kerülhettünk a mozgássérült emberek mindennapjaihoz, nehézségeikhez, örömeikhez. Felemelő, életre szóló élmény volt!
A diákjainkra nagyon büszkék vagyunk!
Lukács Katalin, Tringer Dóra
Diákjaink beszámolója:
Ez az osztálykirándulás volt szerintem eddig a legértelmesebb és legjobb, mivel sok új dolgot tanulhattunk meg és betekintést nyerhettünk az általunk elzárt világba. Úgy gondolom, nagyon sokan hittük azt, hogy a mozgássérültek egy szomorú, sajnáltató világban élnek, ahol sötétség van. Ahol az ember nem tud kibontakozni, boldog lenni. Bebizonyosodott, hogy ez nem így van. Ezek az emberek, akikkel találkoztunk, életvidám és céltudatos emberek, akik egy percig sem gondolkodnak el azon, hogy így nem jó élni, mert mindenből kimaradnak. Pedig, ha valakinek, akkor nekik lehetne erre okuk, mert mi nem tudjuk elképzelni, hogy milyen az életet egy kerekes székbe n eltölteni. Jó volt látni, hogy ők is boldogok, vannak barátaik, ügyesek és tehetségesek sok mindenben. Ez példamutató. Egy mozgássérült ember is ugyanúgy tud dolgozni, lehet kedves és nem szabad őket elítélni emiatt, mert ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Összességében nagyon jól éreztem magam, sok új dolgot tanultam, köztük a boccia nevű játékot is, ami a legjobb szabadidőtöltés.
Az osztály a Marczibányi téri MEREK intézetbe látogatott. Itt megtekinthettük, hogy hogyan és milyen közegben élnek és tanulnak a mozgássérült emberek. Ugyanis itt egy rendes gimnázium is működik, ahol fogyatékkal élő és ép gyerekek együtt tanulhatnak és egy osztályba járhatnak. Amikor beértünk az intézménybe, nagyon kedvesen fogadtak minket, bár kicsit meglepődtem, hogy még a recepciós hölgy is kerekesszékben ült. Először kicsit visszahúzódóak voltunk, mert becsöppentünk egy számunkra ismeretlen, akár kissé ijesztő világba. Azután egyre jobban kinyíltunk, hála a kedves embereknek, akiket megismerhettünk. Betekintést kaptunk arról, hogy milyen egy kerekesszékes, vagy egy autista élete. Megtudtuk, hogy milyen nehézségekbe ütköznek és azt is, hogy ezeken felül milyen boldog és egész életet élnek. Ezt nagyon jó volt hallani, olyan szívmelengető! A bevezető beszélgetés után két csoportba osztottak minket. Az egyik csoport kipróbálhatta, milyen hajtani egy kerekesszéket különböző akadályokon keresztül, míg a másik csoport egy paraolimpiai sportot, a bocciát tanulhatta meg. Egy idő után helyet cserélt a két csapat. Mindkét esemény nagyon érdekes és jó hangulatú volt. Szerintem nagyon jól éreztük magunkat közben. Ezek után, még egy fél órás beszélgetésben vettünk részt, ahol megfogalmazhattuk a kérdéseinket. Végül nagy nehezen elbúcsúztunk tőlük. nagyon jól éreztem magam!
Novemberben egy érzékenyítő programon vettünk részt. A MEREK épületében voltunk, ahol fogyatékossággal élők élnek, tanulnak, dolgoznak. A területen üzemel egy integráló iskola. Megismerkedhettünk néhány fogyatékkal élő emberrel. Anti bácsi betegség következményeként került kerekesszékbe. Vivi gyermekkorban kezdődő izomsorvadás miatt. Hanna autista, és mozgásában is korlátozott. Mindenki csupa szív és boldogság volt! Anti bácsi és Hanna megmutatták a boccia nevű sport titkait. Ez a játék a paraolimpiai játékok közé tartozik. Egy fehér, hat kék és hat piros labdával játszák. Ezek után kipróbálhattuk a mechanikus kerekeszszéket egy akadálypályán. Személy szerint én féltem egy kicsit, mikro fel kellett emelni az elejét. Összességében nekem nagyon tetszett a program.
További képek: http://facebook.com/pg/kdgbp/photos/?tab=album&album_id=2377473412380538